„Mindazonáltal érdemes leszögezni, hogy nem amiatt esélytelen, mert magyarul akar énekelni, vagy azért, mert hipszter. Hanem azért, mert magyar.
Az Eurovíziós Dalfesztivál mára már nem a dalokról szól (bár kérdéses, mikor voltak azok utoljára a középpontban), hanem arról, hogy ki tud meglepő show-műsort prezentálni a színpadon. Nem véletlen, hogy tavaly az orosz nagymamakórus milyen jól szerepelt, ahogy az sem, hogy 2007-ben egy ezüst ruhás ukrán transzvesztita tökéletesen összefüggéstelen dalszövegű parti-nótájával majdnem nyerni tudott, miként a Lordi 2006-os győzelmében is nagy szerepe lehetett a nézők meghökkentésének.
Magyarországnak viszont nemcsak azért nincs sok esélye egy ilyen vetélkedőn, mert nem képesek előadóink igazán bolond produkcióval előrukkolni, hanem azért, mert a jelenlegi szavazási rendszerben az egyes európai nemzetek szimpátiaszavazása zajlik. A skandinávok, mediterrán népek és legfőképpen a szlávok alkotnak komoly szavazói blokkokat az Eurovízión, nem véletlen, hogy mostanában szinte csak ezen területekről kerülnek ki a győztesek. (…)
Amíg azonban a jelenlegi szavazási rendszer van érvényben, addig nem érdemes győzelemről ábrándozni, így jó eséllyel ByeAlex sem fogja megrengetni Európa zenei világát (nah jó, valószínűleg a Dalfesztivál győztese sem). Magyarországnak éppen ezért komolyan el kellene gondolkodnia kollektíve azon, hogy érdemes-e ilyen komolyan venni ezt a versenyt, érdemes-e ennyi pénzt beleölni egy eleve sikertelenségre ítélt projektbe.”